Láttam pár napja a híradóban, hogy Ferenc pápa imádkozott
azért, hogy a járvány minél előbb érjen véget. Ha katolikus lennék, akkor
nyugodtan hátradőlnék, és letenném az aggodalmaimat, hiszen ha Ferenc pápa
imádkozott Istenhez a járvány miatt, akkor őt biztos meghallgatja Isten…
Csakhogy nem vagyok katolikus.
Protestánsként nem feltétlenül elég a megnyugvásra, hogy a
kereszténység legfőbb reprezentatív személyisége imádkozik a járvány megszűnéséért.
Mit ér az ima most, mit ér most egy tekintélyes hívő imája?
Felhívást is ismerünk arról, hogy imádkozzunk együtt a
járvány megszűnéséért. Ez a felfogás a mennyiségre teszi a hangsúlyt. Minél
többen imádkozunk, annál jobban meghallgat Isten. Így van, tényleg?
Talán a Jónás Könyve bibliai példája lebegett a
kezdeményezők előtt, - vagy ki tudja, de a Jónás Könyve mindenképpen fontos
példa: ahol Ninive megtér, és Isten ezért nem bocsátott rájuk katasztrófát,
hiába fenyegette Jónás pusztulással a várost. De ebben a bibliai könyvben arról
van szó, hogy az egész város megtér. – És, a slusszpoén, hogy Isten nem is
akarta egyáltalán elpusztítani a várost, és hogy miért nem, ott nem az az érv
szerepel, hogy hát megtért és bűnbánatot gyakorolt mindenki, hanem hogy annyira
„fotykosok” /ezt a szót a gyerekeimtől tanultam/, hogy még a jobb kezüket sem
tudják megkülönböztetni a baltól.
Vagyis Jónás Könyve /szerzője/ szerint a haragvó Isten
képzetére szükség van, még ha nem is helyes teológiailag, de a nép csak ezt érti,
és veszi komolyan.
Annak idején, Észak-Németországban az 1600-as években, tenderparti
fríz szigeteken iszonyatos vihar és szökőár pusztított, a helyi lelkész pedig
mi másról, mint Isten haragjáról beszélt. A felvilágosultabbak pedig a
tudományos időjárás - előrejelzések mielőbbi bevezetését sürgették, hogy
legközelebb fel lehessen készülni egy hasonló időjárási helyzetre.
A krízis egy fontos felismerést eredményezett: az Isten
haragja-teológia nem lehet akadálya a természeti törvények jobb megismerésének.
Isten haragját emlegetni talán most is lehetne. Burkoltan
ezt meg is tette valaki a közmédiában nemrég: „Azt nem tudhatjuk, hogy Isten
büntetése-e, de hogy megérdemeltük, az biztos!”
Irénke néni jut eszembe, aki az időjárás kapcsán, mikor épp
komoly aszály volt, azt mondta: „olyan az idő, amilyet megérdemlünk.”
Ez persze nem egy keresztény gondolat, hogy érdemeink
szerint kapunk javakat Istentől, mondjuk éppen jó időt. Jézus a Hegyi Beszédben
azt mondja, „Isten felhozza napját jókra és gonoszakra, esőt ad igazaknak és
hamisaknak”, vagyis személyválogatás nélkül ad Isten jó és rossz időt, - Jézusnál
az isteni szeretet szimbóluma a mindenkit egyaránt érintő időjárás.
Visszatérve a járványra: mit mond a járványról a teológia?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése