Dávid király a járványt választja

 Elővettem a polcról Jared Diamond könyvét, a "Háborúk, járványok, technikák" címűt. Kikerestem azt a részt, ahol a járványokról értekezik:

"Azok a fertőző betegségek, melyek járványok formájában jelentkeznek, nem pedig egyenletesen, számos vonásukban megegyeznek. először is, gyorsan és hatékonyan terjednek a betegről a közelben tartózkodó egészséges emberekre, aminek következménye, hogy rövid idő leforgása alatt az egész populáció veszélybe kerül. Másodszor ezek akut betegségek, a beteg rövid időn belül vagy meghal, vagy felépül. Harmadszor a szerencsés túlélők teste elkezd antitesteket termelni, amelyek hosszú ideig védettséget biztosítanak..
A legtekintélyesebb hóhérok a járványokat okozó baktériumok és vírusok voltak: himlő, kanyaró, influenza stb. Egészen a II. Világháborúig több áldozata volt a háborúkban terjedő kórokozóknak, mint a háborús sérüléseknek. A nagy tábornokokat magasztaló háborús krónikák elbagatellizáják a a mítoszromboló valóságot: a múlt nagy csatáit nem mindig azok a hadseregek nyerték, amelyek jobb tábornokokkal és fegyverekkel rendelkeztek, hanem egyszerűen azok, amelyek veszélyesebb baktériumokkal fertőzték meg az ellenséget."

A háborúk vagy járványok - dilemmájáról szól a következő bibliai történet, mely Sámuel Második Könyvében szerepel. Dávid királyt Gád próféta választás elé állítja: vagy éhínség lesz, vagy háború, vagy járvány.

"Dávid azt felelte Gádnak: Igen meg vagyok szorítva. De mégis inkább az ÚR kezébe essünk, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem emberek kezébe. Azért az ÚR döghalált bocsátott Izráelre reggeltől az elrendelt ideig, és Dántól fogva Beérsebáig hetvenezer férfi halt meg a nép közül. És amikor az angyal fölemelte a kezét Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelte az ÚR a veszedelmet, és azt mondta az angyalnak, aki a népet ölte: Elég immár, hagyd abba!" /2 Sámuel 24,25 s.k.k./

Több szempontból érdekes Dávid király döntése. Az éhínség nem alternatíva, azzal nem is időzik el a "döntéshozó". Amin elgondolkodik az az, hogy mi a jobb, vagy mi a rosszabb, a háború, vagy a járvány? Döntését - elsőre azt gondolnánk, hogy egy igen gyarló emberi tulajdonság motiválja: "nem akar emberek kezébe esni", vagyis nem akarja, hogy megalázó helyzetbe kerüljön, és más emberek, az ellenségei döntsenek sorsáról, életéről vagy haláláról. Ezért inkább a járványt választja, mondván, hogy nagy az Isten irgalmassága. 

A történet így azt a különbséget akarja kidomborítani, mely ember és Isten magatartását jellemzi. 

A járvány okát nem ismerték az ókorban. Tapasztalták a tüneteket, de nem tudták, hogy mi okozza, nem voltak tisztában a terjedésével sem, /gondoljunk arra, hogy még Semmelweis felfedezése is milyen ellenállásba ütközött, pedig az nem is volt olyan régen/ így minden "terra incognita" Isten hatáskörébe tartozott, ezért gondolták úgy, hogy a járvány Isten cselekedete.

Hogy Dávid a járványt választja, az ennek alapján értelmezhető. A folytatás pedig ezt a döntést igazolja, ahol bepillanthatunk a mennybe, ahol látjuk Istent, amint rátekint a 70 ezer áldozatra és az öldöklő angyalnak /aki ismét előkerül, ahogy az Exodus-ban és Jeruzsálem elleni elmaradt ostromnál/ megálljt parancsol, mert megelégeli az öldöklést. 

Ez a történet igazi csattanója, hogy Isten megelégeli a halált, és leállítja a járványt. 

Ha ez a fordulat elmarad, akkor Dávid választása csupán hiú önzésnek tűnne, melyben félti méltóságát a megalázó háborús vereségtől. De erre a fordulatra épül a történet, hogy Isten azt kiáltja az öldöklő angyalnak: elég! Ezért meséli el oly részletesen a történetet.   

Mi már tudjuk hogyan terjed egy vírus, és számunkra már kevésbé rejtélyes a módja, bár láthatatlansága miatt azért számunkra is ijesztő. 
De már nem úgy tekintünk rá, mint ami Isten privilégiuma lenne. 

Az idézett történet számunkra is reményt keltő, mely egy olyan Istent vázol elénk, aki megelégeli a sok áldozatot, és kimondja a legfontosabb szót: elég!