Jeruzsálem ostroma elmarad...

Azért kezdtem el írni ezt a blogot, mert a jelenlegi világjárványra teológiailag is reflektálni kell, és ez a téma most minden mást felülír.

A blog nevét a „panic” és a „pandemic” szavakból olvasztottam össze, ha van aki szereti a szójátékokat, az talán rögtön rájött.

Kérdések /Miért kell kérdeznünk? Martin Heidegger szerint kérdezni nagyobb feladat, mint válaszokat adni/:

1.       Lesz-e még a világ, vagyis a civilizációnk olyan, mint a járvány előtt? Ha lesz, helyes-e súlyos hibákkal terhelt, fenntarthatatlan túlfogyasztásra épülő civilizációnk további prolongálásában reménykedni?

2.       Ha nem lesz, akkor milyen lesz?

3.       Isten hol van ebben a történésben?

Nemrég, még a veszélyhelyzet kihirdetése előtt voltunk feleségemmel orvosnál, aki nyíltan vállalta ateizmusát, és kifejtette, hogy egy ilyen világban létezhet-e Isten, ahol van szklerózis multiplex és koronavírus… Ő is teológiát művel ott egy pillanatra. De amiben sok ember hibát követ el teológiailag, ahogy ő is, az az, hogy egyenlőségjelet vonnak a világ működése és Isten működése között.

Azért, hogy hasonló hibát ne kövessünk el, érdemes a Biblia történeteiből kiindulnunk, persze nem azzal a naiv és fundamentalista hozzáállással, hogy biztos választ kapunk, inkább azzal, hogy meglássuk azt, hogy az akkori bibliai szerzők hitüket hogyan fogalmazták meg az adott helyzetben, és ebből nyerjünk segítséget ahhoz, hogy megfogalmazzuk a mi mai hitünket a mai helyzetünkben.

Akkor rajta:

A Bibliai történetek között találunk olyat, melyben a sokak gyors halálát okozó isteni beavatkozás leírását járványnak értelmezték.

Ilyen a Krónikák Második Könyvében szereplő történet, melyben Szanherib asszír király és Ezékiás Júda királya a két főszereplő.

Ahogy elkezdtem ezt a történetet végignézni…

Közben eszembe jutott, hogy valamikor régen olvastam Lewis Mumford írásaiból egy válogatást, és ő foglalkozott az asszírokkal.

 Az asszírok állama - Lewis Mumford szerint  - a folyamatos háborúra épült.  

Azt mondja, hogy a civilizáció kétféle lehet: vagy mechanikusan megszervezett munkára, vagy mechanikusan megszervezett háborúra alapozódik. A napi munka bizonyos mértékig megzabolázta a fékezhetetlen energiákat, de nem így az uralkodó osztálynál. A semmittevéstől megcsömörlötten a háborúban valamiféle elfoglaltságot találtak, mely a viszontagságok, az életveszély és a felelősség miatt a tisztes munkával is felért. És a háborúban egyfajta negatív kreativitás valósulhatott meg.

Visszatérve a történetre: Szanhérib asszír királynak Kr. e. 701. évben volt egy megtorló hadjárata, melyről a 2Kir 18,13-19,36-ban találunk híradást.

Van más forrás is,  Szanhérib hatoldalú agyagprizmája fennmaradt, ezen olvasható beszámoló erről. Mivel Szanhérib már minden jelentős várost elfoglalt, Ezékiás is megadta magát és hatalmas hadisarcot fizetett. Szanhérib azonban a nagy váltságdíj ellenére is erős hadsereget küldött Jeruzsálem ellen, a várost azonban mégsem ostromolta meg és nem foglalta el. Szanhérib ékírásos krónikáján, a British Museumban őrzött Taylor-prizmán csupán azt állítja, hogy Ezékiást „bezárta a városba, mint egy madarat a kalitkába” – de a a város elfoglalása nem szerepel benne.

A Királyok 2. Könyve szerint a város ostromának elmaradását Ézsaiás megjövendölte:

ezt mondja az ÚR Asszíria királyáról: Nem jut be a városba, és nyilat sem lő ki rá, nem fordít feléje pajzsot, ostromsáncot sem épít ellene. 33Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be – így szól az ÚR.

Majd a történetet a bibliai szerző így folytatja: „azon az éjszakán eljött az Úr angyala és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt. Ekkor Szanhérib fölkerekedett, visszavonult Ninivébe” (2Kir 19,35k).

Ezt a mondatot hirtelen kitört járványként szokták értelmezni. – Ami tény, hogy az ostrom elmaradt, és Szanherib seregével elvonult, és nem tért vissza a helyszínre.

Nehéz elképzelni olyan járványt, mely egy nap alatt végez száznyolcvanötezer emberrel. – Ha ez járvány volt, akkor már korábban kellett, hogy legyenek előjelei, - de erről nem esik szó.

Feltételezhetően a bibliai szerző az Exodus öldöklő angyalára akart szövegében utalni. Vélhetően a szám is – a 185000 - utalást tartalmaz…

Hasonló csoda történt, mint az Egyiptomból való kivonulás történetében, ezt akarja a szerző elmondani – nagy szabadulást éltek meg, és hozzátehetjük: az ok azonban rejtve maradt, így tág tér nyílt a különböző magyarázatokra.

Az azért biztos, hogy egy katonai tábor a sok kontakt miatt kiváló hely egy járvány terjedéséhez. De az idői dimenzió a történetben nem reális a lefolyásához.